Egyes nyelvtankönyvekben találhatsz egy negyedik “conditional”-t is, az úgynevezett “zero conditional”-t. A “zero conditional” tulajdonképpen a “1st conditional” egyik fajtája.

Például:

In this country if/when it rains, people stay indoors. – Ebben az országban ha/amikor esik, az emberek a fedett helyen maradnak.
If you heat water, it boils. – Ha melegíted, a víz felforr.

A példamondatokban is láthatod, hogy ebben a típusban mind az “if”-es tagmondatban, mind a főmondatban Present Tense van (jelen idő), és általában általános igazságot fejez ki, tehát nem egy adott esetre vonatkozik. Szóval ez a “Zero Conditional”. Vess még egy pillantást az első példamondatra: látod, hogy ez is általános esetre vonatkozik. Ha adott szituáció lenne, akkor mondjuk így nézne ki:

If it rains, we will stay indoors. – Ha esik, bent maradunk majd.

Tehát az “if”-es tagmondat Present lenne, a főmondat pedig Future Simple. Ez lesz majd a klasszikusan “1st Conditional” használata. Mi itt nem fogjuk külön taglalni a “Zero Conditional”-t.

Mielőtt belemerülnénk, annyit jegyezz meg rögtön az elején, hogy a tagmondatok sorrendje lényegtelen bármelyik típusról is legyen szó, tehát tök mindegy (bocs’ teljesen mindegy), hogy az “if”-es mondattal kezdesz, vagy a másikkal. Nézd:

If I won the lottery, I would buy a new car. = I would buy a new car if I won the lottery.

A lényeg az, hogy csak a tagmondatok sorrendje mindegy, egyéb módon nem lehet variálni, kombinálni a szavakat a mondaton belül.

A helyesírást illetőleg pedig csak annyi a lényeg, hogy csak akkor kell vessző a két tagmondat közé, ha az “if”-es az első (lásd fenn a két mondatot)!

Itt egy kis előzetes összefoglaló táblázat a 3 “conditional”-ra:

… és akkor most nézzük meg közelebbről a 1st conditional-t! 

1st Conditional – real present

A “1st Conditional” is jelen időt fejez ki, éppúgy, mint a “2nd Conditional”. A különbség a kettő között az lesz, hogy – a fenti táblázatban is láthattad – hogy a “1st” real, azaz valóságos, a “2nd” pedig unreal/imaginary, tehát nem valós/elképzelt jelenre vonatkozik.

If I win the lottery I will buy you a big house. – Ha megnyerem a lottó főnyereményt, venni fogok neked egy nagy házat.

Nézzünk inkább meg, hogy a fent említett legklasszikusabb példa (if+present simple+will/won’t – 1. pont az alábbi táblázatban) mellett milyen egyéb szerkezeteket használhatunk még a 1st Conditional-ban:

Nézzük meg, hogy melyiket mikor használhatjuk:

1.

Ezt a szerkezetet (“if” után Present Simple” a másik tagmondatban pedig will/won’t) akkor kell használni, amikor az adott szituáció abszolút reális, nincs benne semmit elképzelt, ha a feltételként megadott cselekvés (‘”if” után) teljesül (végbemegy, megtörténik, stb.), akkor a másik tagmondatban lévő cselekvés be fog következni/nem fog bekövetkezni.

Példa:

If you pass the exam, I’ll take you to London. – Ha átmész a vizsgán, el foglak vinni Londonba.
If you watch TV instead of learning, you won’t pass the exam. – Ha TV-t nézel tanulás helyett, nem fogsz átmenni a vizsgán.

2.

Ebben az esetben mindkét tagmondatban Present Simple van, és ezt szokták “Zero Conditional”-nak hívni. A különbség az előző szerkezet és ez között az, hogy míg az egyes számú egy adott, konkrét szituációra vonatkozik (ezért van benne jövő idő), addig ez általánosságot fejez ki, és minden esetben igaz. 

If/When I eat too much, I get fat. – Ha sokat eszem, elhízok. 

Amint azt a példából is láthatjuk, itt nem egy egyszeri esetről van szó (megeszem EZT a fánkot, aztán jó nagy fenekem lesz rögtön utána … szóval nem csak arról az egy fánkról van szó), hanem ÁLTALÁNOSSÁGRÓL.

A példában szintén kiemeltem, hogy ebben az esetben az “if” helyett lehet “when”-t is használni, de csak EBBEN az esetben.

Nézzünk még példát:

If/When you switch that button, the door opens automatically. – Ha megnyomod azt a gombot, az ajtó automatikusan kinyílik.

3.

A harmadik fajta pedig az, amikor felszólító módot kombinálunk a Present Simple-lel.

Példa:

If you feel tired, go to bed early. – Ha fáradt vagy, feküdj le korán.       

Ez az eset is nagyon könnyű, azt fejezi ki, hogy az adott esetben (Ha …) mit kell csinálni.

Másik példa:

If it rains, take your umbrella, too. – Ha esik, vidd az ernyőd is.

Police in New Zealand found her five hours after the alarm was raised. A motorist fell asleep at the wheel for almost 200 MILES – and continued to send text messages from her mobile.

Police in New Zealand received a 999 call in the middle of the night from a woman who was worried her friend had driven after taking sleeping medication. She was found after driving for five hours – 190 miles from home.

The woman had pulled up in the driveway of her old house, and had no memory of the drive. Police tracked her using her mobile phone and saw that she was sending text messages throughout the drive. Shockingly, this is not her first night-time trip – the woman was found sleep-driving to the beach 10 months ago.

Senior sergeant Dave Litton said: "We have sought an urgent order forbidding her to drive and to seek medical advice on her suitability to remain holding her driver’s licence." He added that the drive could have been disastrous for both the woman and others.

"While her being found safe and well is a relief for everyone involved, the potential for tragedy was huge. We’re urging people suffering medical conditions to be open and honest."

to raise alarm – riadót fúj, veszélyhelyzetet jelez
motorist – gépjárművezető
at the wheel – kormánynál
text message – SMS
sleeping medication – altató
to pull up – megáll egy járművel
driveway – autófelhajtó
to track  – lenyomoz, nyomon követ
throughout – szerte, keresztül
shockingly – meglepő módon, döbbenetes módon
sergeant – őrmester
to seek  – keresni
urgent – sürgős
order – rendelet, határozat, elrendelés
to forbid somebody to do something – megtiltani valakinek, hogy csináljon valamit
to seek medical advice – orvosi segítséget kérni
suitability – alkalmasság
disastrous – végzetes, katasztrofális
relief – fellélegzés, megkönnyebbülés
involved – érintettek
potential for – lehetőség, helyzet
huge – óriási, hatalmas
to urge somebody to do something – sürgetni valakit, hogy csináljon valamit
to suffer – szenvedni
medical condition – egészségügyi állapot

Pros:

There’s good night life. – Jó az éjszakai élett (ott/arra).
There’s a good range of shops. – Jó választék van üzletekből.
You can get whatever you want. – Mindent megkapsz, amit csak szeretnél.
There are lots of cultural activities. – Számos kulturális tevékenység van.
It is cosmopolitan. – Kozmopolita.
There are more job opportunities. – Több munkalehetőség van.
There are better schools. – Jobb iskolák vannak. 

Cons:

It is very crowded. – Nagyon zsúfolt.
People are more aggressive. – Agresszívebbek az emberek.
It can be noisy. – Nagyon zajos lehet.
The streets are often dirty. – Az utcák gyakran koszosak.
There’s traffic jam. – Dugó van.
Parking is difficult. – Neház a parkolás.
There is more crime. – Több a bűnözés.
You have a higher cost of living. – Magasabbak a megélhetési költségek. 

PROS AND CONS OF LIVING IN THE COUNTRYSIDE

Pros:

You get peace and quiet. – Békét és nyugalmat kapsz.
You get fresh air. – Tiszta levegőt kapsz.
You’re surrounded by lovely scenery. – Csodás látvány vesz körül.
You can walk everywhere. – Gyalog mehetsz mindenhova.
The pace of life is slower and more relaxed. – Az életritmus lassabb és nyugodtabb. 

Cons:

There isn’t much nightlife. – Nem túl nagy az éjszakai élet.
There is no public transport. – Nincs tömegközlekedés.
You don’t get many shops. – Nincs túl sok üzlet.
There isn’t much privacy, everybody knows everybody. – Nincs túl sok privát szféra, mindenki ismer mindenkit.

… and what about you? Where do you live?

I live … 
 – in a village. – Egy faluban élek.
 – in a small town. – Egy kisvárosban élek.
 – in a big city. – Egy nagyvárosban élek.
 – in the capital. – A fővárosban élek.
 – downtown. – A belvárosban élek.
 – in the city centre. – A városközpontban élek.

Do you like living there?

I like living there, because … .  – Szeretek ott élni, mert … .
I don’t like living there, because … .  –  Nem szeretek ott élni, mert …
I dislike living there, because … .
I enjoy living there, because …
I hate living there, because … 

Ezek az előítéletek még azokra az időkre, a kilencvenes évekre nyúlnak vissza, amikor a „Rigó utcának” „monopóliuma” volt, és jóval nehezebb volt sikeres vizsgát tenni nálunk. Mivel a vizsgákon pontszámokat adunk és nem szöveges értékelést, és általában informálisan sincs lehetőség – sajnos – arra, hogy elmagyarázzuk, miért is bukott meg valaki, ezért a vizsgázók valahogy megpróbálják megmagyarázni a kudarcot, és persze nem feltétlenül csak magukban keresik a hibát. Direkt a hibákra már akkoriban sem vadásztunk, viszont valóban magasabban volt a léc.

Önök milyen „mendemondákkal” találkoznak munkájuk során?

Mi is sokszor hallottuk, hogy a „Rigó utca” milyen szigorú, milyen merev és milyen élettelen. Hosszú évek óta folyamatosan dolgozunk azon, hogy a vizsgánk minél inkább „vizsgázóbarát” legyen, és sokan számoltak be már arról, hogy mennyire kellemesen csalódtak, amikor a velünk kapcsolatban hallott közhelyekkel szemben a vizsga során pozitív élményekben volt részük. Alapvető filozófiánk egyáltalán nem az, hogy arra összpontosítsunk, mit nem tud a vizsgázó, hanem az, hogy minél kedvezőbb feltételeket teremtsünk ahhoz, hogy meg tudja mutatni azt, amit tud.

Aki vizsgáztat, általában szereti azt, amit csinál, és ahogy normális esetben egy tanár sem akkor elégedett és érzi jól magát, ha sikerült zavarba hoznia a tanítványát és bebizonyítania, hogy nem tud eleget, vizsgáztatóként is akkor érzi magát sikeresnek az ember, ha mindenkiből sikerül kihoznia a lehető legtöbbet. A vizsgázó kudarcát kicsit a saját kudarcunknak is érezzük, és egyáltalán nem örülünk neki.

Az utolsó rémhír az volt, hogy a legutóbbi változásoknak köszönhetően immár mínusz pontokat is lehet szerezni a rossz válaszokért. Mi igaz ebből?

Nem igazán találjuk ennek a rémhírnek a forrását, sőt nem is igazán értjük azt. A szövegértési feladatainkkal kapcsolatban kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy bátran lehet próbálkozni a válaszadás során, „nincs mit veszíteni”, mert a helyes válaszokat pontozzuk, a rossz válaszokért, információkért pedig sosem vonunk le pontot.  A magyarra fordításnál ugyanez a helyzet, a lényegében jól lefordított egységekre pontot adunk, a félrefordításra pedig nem jár pont, levonás nincs. Áprilistól angolra fordítás már nem szerepel a vizsgán, de ott is hasonlóan jártunk el. Ennek a feladatnak a megszüntetése azt a másik gyakori állítást is némileg kétségbe vonja, hogy nálunk „kiemelten kell foglalkozni a nyelvtannal”. A fogalmazás illetve a szóbeli teljesítmény értékelésénél is a kommunikációt kb. 50%-ban, míg a nyelvhelyességet kb.20-25%-ban vesszük figyelembe.

Ha van nyelvvizsgám, tudok egy nyelvet? A sikeres nyelvvizsga minden esetben gyakorlatban is használható tudást feltételez?

Valamit mindenképpen kell tudni ahhoz, hogy egy vizsgahelyzetben valaki megállja a helyét,  viszont ez a valami azért középfokon nem olyan sok, sőt még felsőfokon sem az, afölött, az Európai Keretrendszer C1 szintje fölött, még van egy C2 szint is, ami még mindig nem az anyanyelvi tudás. Ráadásul a gyakorlati életben olyan kihívások is vannak, például gyorsan, erős akcentussal, sajátságos nyelvhasználattal beszélő anyanyelvűek, amik egy vizsgán nem fordulnak elő.

Valaki hibásan, de beszéli és használja a nyelvet aktívan, más pedig hibátlan írásbelivel a háta mögött meg sem tud szólalni. Erről mi a véleményük? Miért van annyi ember, aki rendelkezik nyelvvizsgával és mégsem meri használni a nyelvet „élesben”?

Sokszor azért, mert a nyelv csak egy „tantárgy” a számukra, és nincsenek felkészülve arra, hogy az osztálytermen kívüli valódi élethelyzetekben is használják. Van, aki így is jól megtanul kommunikálni – általában azok, akiknek az átlagosnál jobb a nyelvérzékük. A többieknek viszont fontos lehet az anyanyelvi környezet vagy társaság, de legalábbis egy jó magántanár. Gyakran a túl erős kontroll is baj, a félelem, hogy „hogy is kell ezt helyesen mondani, jaj, nehogy elrontsam”. A sikerélmény az igazi kommunikáció során jó gyógyír tud lenni erre.

Valójában mit néz egy nyelvvizsgáztató a javítás és értékelés során? Melyek a legfontosabb szempontok, amelyek alapján értékelik a szóbeli és az írásbeli vizsgafeladatokat?

Az írásbelin a szövegértési és a fordítási feladatoknál azt, hogy megértette-e a vizsgázó a szöveget, és ha nem is pontos a válasz vagy a fordítás, akkor ennek az-e az oka, hogy félreértette az információt, vagy csak az, hogy nem sikerült igazán szerencsésen megfogalmaznia magyarul – az előbbit tekintjük csak hibának. Javítói értekezlet, anyanyelvi lektor, részletes javítókulcs, kettős értékelés van, így sikerül elég egységessé, megbízhatóvá tenni a javítást.

A szóbelin pedig azt, hogy mi az, amit a vizsgázó tud, és nem azt, hogy mit nem. Tisztában vagyunk vele, hogy egy vizsgahelyzetben, amit a többség azért stresszhelyzetként él át, az ember hajlamos elfelejteni, összekeverni, elrontani olyan dolgokat, amit különben tud. Nem a hibákat jegyezgetjük magunkban, hanem azt, hogy mi az, amit pozitívumként sikerül megmutatnia a vizsgázónak a nyelvtudásából.

A vizsga első részében, az interjúban. igyekszünk lehetőséget biztosítani a vizsgázóknak arra, hogy szabadon beszélhessenek magukról, az őket érintő, általuk érdekesnek tartott kérdésekről, olyan dolgokról, amikről szeretnek, szeretnének beszélni. Erre jól fel lehet készülni és érdemes akár kívülről is megtanulni mondatokat. Nyilván a vizsga nem állhat abból, hogy valaki egy betanult szöveget monológként előad, de sokat segít a vizsgázónak ha van valami alap, amire támaszkodhat, amire alapozva könnyebb improvizálni. Ez igaz a második részre is, amikor egy témáról kell beszélni kép alapján, ezekre a témákra is érdemes előre felkészülni, például úgy, hogy ha az utazás a téma, akkor a vizsgázó tudjon beszélni egy utazásáról, ha a filmek, egy kedvenc filmjéről, ha az étkezés, akkor pedig egy kedvenc ételéről.

Más vizsgáktól eltérően nem írjuk elő a vizsgáztatóknak, hogy mit kérdezzenek, és azt sem, hogy rezzenéstelen arccal kommunikáljanak, hanem igyekszünk empátiával olyan oldott légkört teremteni, amelyben a vizsgázó szabadon, természetesen kommunikálhat. Vizsgáztatóink általában mosolygósan, kedvesen, jó humorérzékkel igyekeznek vizsgáztatni, a szabad, természetes kommunikáció után a vizsgázók általában megkönnyebbülten, felszabadultan és mosolyogva távoznak a vizsgáról, még akkor is, ha nem minden ment tökéletesen.

Milyen tanácsot tudnának adni a szóbeli és az írásbeli vizsgára való felkészüléshez?Mivel és hogyan tud a vizsgázó a legjobban felkészülni az egyes vizsgarészekre?

A honlapunkon (www.itk.hu) erre rengeteg gyakorlati tanácsot adunk („Ötletek a sikeres nyelvvizsgához”), az egyes vizsgarészekre is lebontva, aki érdeklődik a vizsgánk iránt, annak feltétlenül érdemes azt elolvasni.

A sikeres nyelvvizsga után hogyan tudja életben tartani leghatékonyabban a tudását az ember?

Ennek számtalan módja van, például ha olvassa az 5 Perc Angol magazint! Persze általában nem is a passzív készségek karbantartásával van gond, olvasni, filmeket nézni mindenki tud, de ahhoz, hogy az aktív beszéd- és íráskészség se rozsdásodjon be, ahhoz bizony találni kell valakit, akivel angolul lehet beszélni vagy legalább írásban kommunikálni.

———————————-

ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központ
1085 Budapest, Rigó u.16.

http://www.itk.hu
info@itk.hu

ügyfélszolgálat: +36 1 459 9614
ügyfélszolgálat nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 8.00-17.30-ig

to picture[tə ˈpɪktʃər] – elképzelni
– clad [ˈklæd] – (valamibe) öltözött
leprechaun [ˈleprəˌkɑn] – ír mitológiában apró hímnemű tündér-féle
clover [ˈkloʊvər] – lóhere
shepherd’s pie [ˈʃepərd ˈes ˈpaɪ] – pásztorpite
to commemorate [tə kəˈmeməˌreɪt] – megemlékezni
raider [ˈreɪdər] – fosztogató, támadó
to convert [tə kənˈvərt] – megtéríteni
pagan [ˈpeɪgən] – pogány
threat [ˈθret] – fenyegetés, veszély
Holy Trinity [ˈhoʊliː ˈtrɪnətiː] – szentháromság
to prove to be [tə ˈpruːv tə ˈbiː] – bizonyulni valaminek
shamrock [ˈʃæmˌrɑk] – (fiatal) lóhere
petal [ˈpetəl] – szirom
stem [ˈstem] – szár
pigmy [ˈpɪg mi] – kis emberke
sprite [ˈspraɪt] – manó, tündér
wiry – [ˈwaɪriː] – drótszerű
to immortalize [tə ɪˈmɔrtəˌlaɪz] – halhatatlanná válni/tenni
to worship [tə ˈwərʃəp] – isteníteni, imádni