Szinte nincs is olyan szóbeli vizsga (legyen az nyelvvizsga vagy érettségi, ahol ne lenne képleírási feladat). A pontozás általában három szempont alapján történik:

beszédkészség-kommunikatív érték: Ahogy a neve is mutatja, azt méri, hogy mennyire tud gördülékenyen kommunikálni az adott nyelven a vizsgázó. Itt NEM azt nézik, hogy mennyire hibás, és mennyire gazdag a szókincs, hanem azt, hogy mennyire megy folyamatosan az interakció a vizsgáztatóval, mennyire reagál gyorsan a kérdésekre a vizsgázó.)

szókincs: Azt méri, hogy az adott szinten elvárt szókincset mennyire használja a hallgató, esetlegesen vannak-e olyan helyzetek, amikor az adott szituációhoz kapcsolódóan nem tud bizonyos alapvető kifejezéseket.
nyelvhelyesség: Azt méri, hogy mennyire beszél nyelvtanilag helyesen a vizsgázó.

Láthatod, hogy a nyelvhelyesség pontozása adja az összpontszám legkisebb részét, tehát a legfontosabb az, hogy megértsd, amit mondanak neked, tudj rá gyorsan reagálni (folyamatos legyen a kommunikáció), és a szókincsed is megfelelő legyen az adott szint elvárásaihoz.

BASIC RULES – ALAPSZABÁLYOK

Alapfokon leginkább azt várják el, hogy azt mondjuk el, hogy mit látunk a képen konkrétan, tehát ki mit csinál, hol készült a kép, kin milyen ruha van, és hogyan néz ki.
Középfokon emellett elvárják, hogy egy kicsit el is tudjon vonatkoztatni a képtől a vizsgázó, és fejtse ki véleményét a látottakkal kapcsolatban, vagy meséljen el valami személyes élményt, ami a képről eszébe jut.
Felsőfokon általában olyan képek közül kell választani, amelyek eleve egy elvontabb témáról szólnak, vagy egy mélyebb beszélgetésbe vonják bele a vizsgázót.

Fontos szabályok képleírással kapcsolatban:

1)     először célszerű behatárolni, hogy milyen képről van szó:

This is s colour/black-and-white photo of …-ez egy színes/fekete-fehér kép …-ról/-ről
This is a paparazzi shot of …– ez egy lesifotó …-ról/ről
This is a landscape of …– Ez egy tájkép …-ról/-ről
This is a painting of … – Ez egy festmény …-ról/-ről
This is a picture of … – Ez egy kép … -ról/-ről
This is a portrait of … – Ez egy portré …-ról/-ről

2)     Aztán elmondhatjuk azt is, hogy szerintünk hol, és mikor készült a kép (középfoktól még azt is hozzátehetjük, hogy miért gondoljuk mindezt):

It/The picture/The photo must have been taken in summer because …– A kép minden bizonnyal nyáron készült, mert …
It must have been taken in a restaurant – Valószínűleg egy étteremben készült
It was taken last year – Tavaly készült
It was taken this winter when … – Ezen a télen készült, amikor …

3)     Ezt követően rátérhetünk a konkrét képleírásra azzal, hogy elmondjuk, mi van a képen. Ehhez használjuk a következő kifejezéseket:

in the background– a háttérben
in the bottom left-hand corner – a bal alsó sarokban
in the bottom right-hand corner – a jobb alsó sarokban
in the foreground – az előtérben
in the middle of the picture– a kép közepén
in the top left-hand corner – a bal felső sarokban
in the top right-hand corner – a jobb felső sarokban
on the left-hand side – a bal oldalon
on the right-hand side – a jobb oldalon
above– fent, felül, felett
next to … – … mellett
near … – … közelében
close to …– …-hoz/-hez/-höz közel
behind … – … mögött 

Itt jegyzem meg, hogy ennél a résznél nagyon fontos a THERE IS/THERE ARE nyelvtani szerkezet, és a prepozíciók helyes ismerete, ezeknek is nézz utána!

4)     A képen folyó cselekvések és események leírásához mindig PRESENT CONTINUOUS TENSE-t (folyamatban lévő jelen idő) használunk.
5)     Nagyon fontos, hogy pontosan le tudjuk írni, hogy ki milyen, és hogyan néz ki. Ehhez néhány hasznos kifejezést tanuljunk meg most:

Néhány példa: He’s in his 40s. – A negyvenes éveiben jár. He’s got brown wavy hair.– Barna hullámos haja van. She’s got blue eyes. – Kék szeme van. He’s got a scar on his face. – Van egy sebhely az arcán. The woman in the picture is a bit overweight. – A nő a képen egy kicsit túlsúlyos. He’s fit for his age.– Jó kondiban van a korához képest. She’s tanned. – Le van barnulva. He’s balding. – Kopaszodik.

De miért is próbálja ki valaki magát ezen a területen, amikor az elsősorban az egynyelvű könyvekre épülő iskolai oktatásban a fordítást már alig tanítják, és az érettségin sem kérik számon? Azt válaszolhatnánk erre, hogy először is éppen ezért. A fordítás olyan készség, amire a gyakorlati életben gyakran szükség lehet, és ahhoz, hogy valaki több területen is hasznosítható nyelvtudásra tegyen szert, ennek a készségnek fontos szerepe van.

Amint kikerül valaki az oktatási rendszerből, napi szinten kerül fordítási szituációkba: a többnyelvű munkahelyi környezetben meg kell érteni az e-maileket, és átadni azok tartalmát másoknak, fordítani, tolmácsolni kell az angolul vagy magyarul nem beszélő kollégáknak. Emellett a cégeknél gyakran fordíttatnak is a munkatársakkal katalógusokat, használati utasításokat például. Sokan, sokszor az angoltudásunkat úgy használjuk, hogy közvetítünk a magyar és az angol között, szóban és írásban is. Nem érdemes tehát elhanyagolni ezt a készséget, és a tapasztalat azt mutatja, hogy nem jelent olyan félelmetesen nagy akadályt, mint sokan gondolják: némi gyakorlással, készüléssel olyan tapasztalatokra lehet szerezni, amelyekkel felvértezve bátran neki lehet vágni a vizsgán is a fordításnak.

Mostanában egyébként már nem fordításnak, hanem közvetítésnek nevezik az ilyen feladatokat a nyelvvizsgán. Itt nem csak arról van szó, hogy ez a kifejezés tágabb jelentésű, és ezért többféle, közvetítő jellegű kétnyelvű vizsgafeladatot is magában foglal, hanem azt is jelzi, hogy nem a hagyományos értelemben vett fordítási teljesítményt várnak el a vizsgázóktól, mert ehhez valóban mélyrehatóbb tanulmányokra és komolyabb szakmai felkészültségre lenne szükség. Nem egy nyomdakész, stílusát tekintve is tökéletes fordítást kell tehát készíteni, hanem az angol szöveg tartalmát, a benne található információkat kell közvetíteni úgy, hogy az magyarul is érthető legyen.

Nem véletlenül írtunk csak angol szövegről és magyarról nem, ugyanis magyarról angolra fordítani már nem kell a vizsgákon. Angolra közvetítés is csak felsőfokon fordul elő, jellemzően tömörítés formájában, ahol az eredeti magyar szöveget kérdések alapján kell tömöríteni, részletesen összefoglalni. Ez lényegében a fontosabb részek szabad fordítását, összefoglalását jelenti. Tehát a feladat az, hogy válaszd ki, különítsd el azokat az információkat a magyar szövegben, amelyeket – a kérdéseket is figyelembe véve – fontosnak ítélsz, majd próbáld meg őket úgy mondatba foglalni, hogy lehetőleg olyan angol kifejezéseket használj, amelyek jelentését, használatát jól ismered. Ahhoz, hogy a szöveg minél angolosabb legyen, igyekezz ne a magyar szöveg kifejezéseinek és szerkezetének tükörfordítását adni, hanem a „saját angol szavaidra” próbálj támaszkodni. Természetesen használhatsz szótárt is, de vigyázz, mert a magyar–angol szótárakban nem biztos, hogy olyan szóra, kifejezésre akadsz, ami beleillik a szövegbe. Ezért annak érdekében, hogy ne fogj mellé, jó, ha egy egynyelvű szótárban – de legalább egy jó angol–magyar szótárban ellenőrzöd az ilyen kifejezések pontos jelentését és használatát.

Az angolról magyarra fordítás – mint említettük, közvetítés néven – viszont még mindig része egyes kétnyelvű vizsgáknak. Az első, amit hangsúlyozni szeretnénk, az az, hogy nem kell megijedni tőle. A fordítás ugyan valóban tudomány, sőt akár művészetnek is nevezhetnénk, de a nyelvvizsga nem fordítói megmérettetés, és ahogy már említettük, nem elvárás a profi fordítói készség megléte. A fordítás szerepe a vizsgán inkább az olvasott szöveg értéséhez hasonló: azt méri, hogy megértetted-e az eredeti szöveget, és ezt a szöveg magyar fordításán keresztül ellenőrzi. Ez azt jelenti, hogy ezt a fordítást csak abból a szempontból értékelik, hogy sikerült-e az információt közvetíteni, és ezen keresztül bemutatni, hogy megértetted-e a szöveget. A szövegértési, olvasáskészséget mérő feladatoktól eltérően itt a szöveg teljességéről van szó, ezért fontos, hogy odafigyelj arra, hogy ne hagyj ki semmit. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden szót le kell fordítani – és ezzel itt elérkezünk, egy gyakran feltett kérdéshez: „Szóról szóra kell fordítani, vagy sem?”

A válasz a fenti kérdésre a nem – bár azért fontos elmagyarázni, hogy ezen mit értünk. Szóról szóra igazából nem is lehet fordítani, mert a nyelvek szerkezete eltérő, és az angol és a magyar esetében ez az eltérés nem is kicsi. Amit az egyik egy szóval fejez ki, ahhoz a másikban több szó is szükséges lehet, és fordítva. Vegyük például az angolban a „jet lag” kifejezést. Mit mondhatunk erre magyarul? Körülbelül annyit, hogy „az időzónák átlépése miatti időeltolódás okozta álmosság”. Vagy ha angolul azt mondjuk, hogy „How about going out tonight?” azt magyarra úgy fordíthatjuk, közvetíthetjük, hogy „Mi lenne, ha ma este elmennénk valahova?” „Szó szerint” ezt is lehetetlen lefordítani.

Tehát nem szó szerint, hanem „értelem szerint” kell fordítani; az információkat, a jelentést kell közvetíteni. Ez azt jelenti, hogy időnként el kell szakadni az eredeti szöveg szerkezetétől, formájától és szavaitól. Miután megértetted, próbáld megfogalmazni, akár úgy is, hogy elképzeled, amint egy barátodhoz fordulsz oda és elmagyarázod neki: „figyelj, itt arról van szó, hogy …”. A mondatot, ha kell, bontsd fel részekre, vond össze, cseréld meg a kifejezések sorrendjét, csak közben figyelj arra, hogy ne maradjon ki semmi az információk közül, mert ez, ha nem is feltétlenül minden esetben, de pontvesztéssel jár.

Eddig arról beszéltünk, hogy hogyan fogalmazd meg, amit leírsz, és feltételeztük, hogy megértetted a szöveget. Ám a közvetítés és a fordítás során a legnagyobb és leggyakoribb nehézséget a szöveg megértése szokta okozni. Ez adódhat egyes szavak nem értéséből, és abból is, ha a mondatok szerkezetét nem sikerül megérteni, összerakni. A szavakkal kapcsolatban a gond eredhet abból is, ha nem használod a szótárt, és abból is, ha igen. Mindjárt elmagyarázzuk, hogy mire gondolunk.

Előfordulhat, hogy ismerős a szó, és nem is gyanakszik az ember, hogy más jelentése is lehet, és egy ilyen másik jelentésében használják itt. Ezért, ha gyanús, hogy az ismert jelentés nem illik a mondatba, jobb utánanézni, milyen más jelentései lehetnek a szónak. A másik eset az, hogy felütöd a szótárt – vagy rákattintasz, ha nem vizsgán vagy – és azzal szembesülsz, hogy számos, vagy számtalannak tűnő jelentés közül kell választanod. Ilyenkor fontos, hogy ne azzal oldd fel ezt a feszültséget, hogy az első, vagy éppen egy szimpatikusnak tűnő jelentés kiválasztásával lezárod a kérdést, hanem olvasd át a jelentéseket, nézz szét közöttük. Ha nem nyilvánvaló első ránézésre, hogy mi illik a szövegbe, akkor tarts akár „több vasat is a tűzben”, és ne zárd le rögtön a kérdést, hanem próbálkozz több jelentés behelyettesítésével a szövegbe. Olyan ez egy kicsit, mint egy puzzle, itt is ellene kell állni a kísértésnek, hogy belegyömöszöljünk egy nem odaillő darabot a lyukba. Ha úgy érzed, hogy nem biztos, hogy jól értelmezed a kifejezést, gondolkozz, keress tovább.

Ha „úgy érzed” írtuk az előbb, de az ilyen érzésekkel is vigyázni kell. Van úgy, hogy gondolunk valamit a mondatról, hogy biztos azt jelenti, mert olyan logikusnak tűnik, és a szavak is nagyjából azt sugallják. De ha nem nézed meg alaposan a mondatot, és annak minden részét, ez bizony gyakran félrevisz. Az pedig, hogy olyasmit jelent a lefordított mondat, mint az eredeti, az nagyon távol lehet attól, hogy igazából mit is jelent. A mondatok szerkezete az angolban is igen bonyolult tud lenni, ilyenkor érdemes szép lassan elemezni, hogy minek mi a szerepe.

A mondatok szerkezetéről még sokat beszélhetnénk, de sajnos a helyszűke ezt most már nem engedi, ezért lehet, hogy egy következő számban tovább folytatjuk ezt a témát. Ha vannak kérdéseitek, azokat is szívesen vesszük, ha megírjátok a szerkesztőség e-mail címére. A szótárakról, a helyes szótározásról egyébként egy korábbi számban – 2015 decemberében – már írtunk ebben a rovatban, azt is érdemes lehet nyelvvizsgázás előtt fellapozni.

Dezsényi István és Salánki Ágnes

Természetesen akkor, ha már eleget tudsz, és, ha szükséged van a bizonyítványra. Bár az is előfordulhat, hogy a nyelvvizsgázással egyszerűen csak szeretnél kitűzni magad elé egy célt a nyelvtanulás során. Reális képet szeretnél kapni a tudásodról, vagy arra is gondolhatsz, hogy egyszer még jól jöhet a nyelvvizsga-bizonyítvány, és nem a körülmények kényszerítenek a vizsgázásra. De honnan tudhatod, hogy már eleget tudsz? Van, aki úgy gondolja, hogy megpróbálja, és azután majd kiderül, hogy valóban eleget tud-e, és legfeljebb nem sikerül a vizsga. A tudásszinted felmérésére és tapasztalatok szerzésére ez a hozzáállás is jó lehet, de a legtöbben azért nem szeretünk megbukni egy vizsgán, és amennyire lehet, igyekszünk biztosra menni. Hogyan lehet hát előre meggyőződni arról, hogy már nyugodtan elmehetsz vizsgázni.

Az írásbeli vizsgákhoz általában megtalálható egy feladatsor az adott vizsgarendszer honlapján, illetve léteznek könyvek is mintafeladatokkal, a vizsgára felkészítő anyagokkal. Ezeket megoldva képet kaphatsz arról, hogy hogyan sikerülne élesben teljesíteni a vizsgán. Érdemes arra is figyelni, hogy a könyv feladatai valóban „eredetiek-e”, vagyis az adott vizsgarendszerből származnak. Ha igen, akkor bízhatsz benne, hogy terjedelmükben, nehézségi fokukban és jellegükben is olyanok, amilyenekkel a vizsgán találkozhatsz majd, és nem csak „utánzatok”, ahol a név ugyan utal a vizsgára, de mivel a kiadó, a szerző nem kapcsolódik az adott vizsgarendszerhez, előfordulhat, hogy nem sikerül jól bemérniük a követelményeket, és az éles vizsgafeladatokhoz valóban hasonló feladatokat készíteniük. Vagyis figyelj oda erre is, hogy a feladatok jól irányítsanak a vizsgával kapcsolatban, és ne vezessenek félre.

Tájékozódj arról is, hogy lehet-e szótárt használni a vizsgán, ha igen, melyik vizsgarészekhez, és mennyi idő áll rendelkezésedre a feladatok megoldásához. Amikor otthon nekikezdesz megoldani a mintafeladatokat, érdemes, amennyire lehet, olyan körülményeket kialakítani magadnak, mint a vizsgán. Ülj le egy csendes helyre, ahol nem zavar senki. Legyen előtted egy óra, amivel méred az időt, és megszakítás nélkül próbáld megoldani a feladatokat. Ha szünetet tartasz, felállsz közben eszegetni, zenét hallgatsz, stb., lehet, hogy jobban érzed magad és könnyebben tudsz figyelni. A vizsgán azonban meglepetést okozhat, hogy más körülmények között nem megy olyan jól a feladatok megoldása, mint otthon, mert egy idő után már nem tudsz jól figyelni, koncentrálni. Az is fontos, hogy nyomtatott szótárt használj, még akkor is, ha az elektronikus szótárak használatához vagy szokva, számítógépen vagy telefonon. A vizsgákon ezek általában nem használhatók, a nyomtatott szótárak használatát pedig valószínűleg késő lesz ott a helyszínen megtanulni és megszokni, ezért tanácsos ezt előbb elkezdeni.

Még ha sikerül is az igazi vizsgakörülményeket a lehető legjobban modellezni, előfordulhat, hogy a vizsgán jobban izgulsz, mint otthon, könnyebben megijedsz a nehézségektől, és ez negatívan befolyásolhatja a teljesítményedet. Tehát, ha az otthoni vizsga kiértékelésénél úgy látszik, hogy éppen csak elérted a megfelelési szintet, akkor azt tekintsd bíztatásnak, hogy már akár sikerülhet is a vizsga, de ne következtess belőle arra, hogy már mehetsz is vizsgázni. Érdemes még egy kicsit tovább készülni és gyakorolni, addig, amíg egy olyan szintet sikerül elérned, amikor már határozottan és többszöri próbálkozásra is meghaladod a megfelelési határt. Ez ugyanis kellő magabiztosságot adhat még akkor is, ha a félénkebbek közé tartozol, és hajlamos vagy a „pánikolásra”. Jó, ha úgy tudsz nekivágni a vizsgának, hogy ha az éles vizsgahelyzetben zavarba ejtő nehézségekbe ütközöl, akkor sem esel kétségbe, mert meggyőződtél arról, hogy már „bőven” fölötte vagy a megfelelési határnak, és tudsz annyit, hogy abba még az is belefér, ha nem jön ki olyan jól a lépés, mint szokott. Vannak feladatok, amiket egyedül is jól lehet ellenőrizni, mert a megoldás a megfelelő betű, válasz vagy szó kiválasztásából áll. Mások viszont szöveges válaszokat igényelnek. Ilyenkor, ha saját magad ellenőrzöd a megoldásodat, legyél inkább óvatos, és ha a válasz nem teljesen jó, vagy hiányos, inkább ne tekintsd helyesnek, és csak akkor fogadd el, ha a válasz teljes, tökéletes, vagy ha a hibák és a hiányosságok egészen aprók. Az értékelők valószínűleg nem is lesznek ennyire szigorúak, de ismét csak hangsúlyozzuk, hogy jobb előre óvatosnak lenni.

Az írásbeli megoldását – a levélírástól, a fogalmazásoktól eltekintve – könnyebb ellenőrizni tanár segítsége nélkül is, mint a szóbelit, és ez igaz a hallás utáni értést mérő feladatokra is. Ott is igyekezz a tudásod és a teljesítményed felmérésénél imitálni a vizsgakörülményeket; és tájékozódj arról is, hogy hányszor lehet meghallgatni a hangfelvételt, és mennyi idő van a megoldásra.

A szóbeli készségeid felmérésénél már elengedhetetlenebb egy tanár – vagy legalábbis az angolban járatos beszélő – segítsége. Ha a tudásod biztosan, határozottan meghaladja az adott szint elvárásait, akkor különösebb készülés nélkül is bátran nekifuthatsz a vizsgának. Ha azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet, akkor megnő a szerepe a tudatos készülésnek. Annak például, hogy az egyes témákat előre kidolgozod. Ha olyan vizsgát választasz, amely lehetőséget nyújt a személyes jellegű beszélgetésre, vagyis arra, hogy részletesen beszélj saját magadról, akkor érdemes erre erősen felkészülni. Ilyenkor, még ha a tudásod alapján némileg bizonytalan, „kétesélyes” lenne is a próbálkozásod, hogy átmenj a vizsgán, átlendíthet ezen a tudatos, célirányos készülés, így legjobb fényben tudod bemutatni a tudásodat. Érdemes tehát a vizsga előtti „célegyenesben”, amikor már elérted vagy legalábbis megközelítetted az elérendő szintet, a célra összpontosítva így „hajrázni”.  

Előfordulhat, hogy valaki túl hamar megy el vizsgázni, mert nem elég óvatos, de az is, hogy túlzottan óvatos és „túltanulja”, „túlkészüli” az adott szintet, és nem kellett volna annyit várnia a jelentkezéssel, vagy akár egy magasabb szinten is próbálkozhatott volna.

Vizsgáztatóként többször okoz fejtörést az olyan vizsgázók értékelése, akikre azt mondhatnánk, hogy már „egész jók, egész ügyesek”, de vannak még hiányosságaik, javítani kellene még a szókincsüket, erősíteni a magabiztosságukat, amire egy-két hónap elég is lehetne, de külső körülmények nyomására, türelmetlenségből vagy tájékozatlanságból már eljöttek vizsgázni, így apró tényezőkön vagy némileg a szerencsén múlik, hogy leverik-e a lécet vagy sikerül-e valahogy éppen átugraniuk. Tehát nem jó, ha túlzottan sietünk, és egy másik szóképet használva, „éretlenül” akarjuk leszüretelni munkánk gyümölcsét.

Másrészt persze vannak olyanok is, akik ezzel ellentétben a dolgok halogatására hajlamosak. Az ilyen típusú nyelvtanuló mindig azt fogja érezni, hogy még mindig nem tud eleget – mert mint tudjuk, a nyelvtanulás (is) egy véget nem érő folyamat. Természetesen jó, ha valaki minél alaposabban felkészül a vizsgára, de egy ponton túl a halogatásnak már nincs értelme. A félelmet nem azzal lehet legyőzni, hogy az ember a tökéletes szintre próbálja emelni a tudását és a készségeit, hanem azzal, hogy meggyőződik róla, hogy ha nem is tud mindent, az adott szintet már elérte, ismeri a vizsgán rá váró kihívásokat, ezért nincs mitől félnie.

Tudjuk, a legtöbben azért így is izgulni fognak a vizsga előtt – és közben is. Ha nagyon izgulós típus vagy, dönthetsz úgy is, hogy elmész egy próbavizsgára az adott vizsgaközponthoz, ahol tét nélkül kipróbálhatod, hogy milyen a vizsga, és még értékelést, hasznos tanácsokat is kaphatsz a próbavizsga után.

Tehát, mielőtt nekivágnál a nyelvvizsgának, beszéld ezt meg tanároddal – akár több tanár tanácsát is kérheted, ha lehetőséged van rá –, és gondold át a fentieket. Tanulj, készülj, dönts, és ha már döntöttél, akkor, mint egy jó sportoló, koncentrálj az előtted levő feladatra – és a sikerre! Sokaknak már sikerült. Neked is fog!

Dezsényi István és Salánki Ágnes

Szótártípusok

A hagyományos szótárak papíralapúak, ABC sorrendben tartalmazzák a szavakat és sok fontos információt tartalmaznak a szavak használatáról. A nyelvtanulóknak készült kötetek külön figyelmet fordítnak azokra a szavakra, amelyek általában problémát okoznak az angol nyelv tanulásánál. A képes szótárak általában a fiatalabb nyelvtanulók részére készülnek, és a szavakat témák szerint csoportosítva jelenítik meg ilusztrációkkal. Vannak tematikus szótárak, amelyek egy-egy tudományágra fókuszálnak, pl. kereskedelmi vagy egészségügyi szótár. Vannak olyan szótárak, amelyek kifejezetten az amerikai, ausztrál, vagy kanadai angolra szakosodnak, amik persze azoknak érdekesek, akik ezekről az országokról szeretnének többet megtudni, hiszen a szótár egyúttal rengeteg kulturális információt is tartalmaz.

A kétnyelvű szótárak használatától gyakran tanácsolják el a nyelvtanulókat, és inkább az egynyelvű szótárak használatát ajánlják a tanárok. Ugyanakkor van számtalan olyan helyzet, amikor a nyelvtanuló a kétnyelvű szótárhoz fordul, és ha az mindig kéznél van és elérhető az okostelefonon, akkor használni fogja. Nem árt ezért áttekinteni, milyen esetekben érdemes a kétnyelvű szótárhoz nyúlni, és milyen előnyei vannak. A kezdő nyelvtanulóknak nagy biztonságot nyújt, hogy a rengeteg ismeretlen szó fordítását megkapja, és mivel általában a szavak  alapjelentését tanuljuk meg először, ennek nincs is nagy veszélye. Középhaladóknál már mindenképpen javasolt, hogy megismerkedjenek az egynyelvű szótárakkal, különösen a nyelvtanulóknak készült kiadványokkal. Felsőfokú szinten, vagy szakmai nyelvhasználat esetén szinte kizárólag fordításnál ajánlatos a kétnyelvű szótár használata, de sokszor ilyenkor már a saját magunk készítette szószedetekkel dolgozunk.

A szavak jelentése nyilván az elsődleges oka annak, ha a nyelvtanuló a szótárért nyúl. Nem mindig egyszerű kitalálni a sok felsorolt jelentés közül, hogy melyik illik a kontextusba, ezért minden szótár használ rövidítéseket, ikonokat, amelyek segítenek az eligazodásban. Hasznos tudni, hogy a kikeresett szó milyen szófajú, milyen más szavakkal jelenik meg legtöbbször, illusztrálva egy példamondattal. A szótárakban jelzések mutatják meg, hogy egy szót formális nyelvben használnak inkább, vagy esetleg pont fordítva, inkább szlengben, milyen nyelvterületen jelenik meg, van-e rendhagyó nyelvtani alakja, és hogyan kell kiejteni. A kontextus alapján a nyelvtanuló jó eséllyel fogja tudni kiválasztani a megfelelő jelentést, csakúgy, mint az egynyelvű szótáraknál.

A méret a lényeg!

Egyre több nyelvtanuló számára egyértelmű, hogy ha egy ismeretlen szóval találkozik, akkor az okostelefonjára feltöltött, vagy az online elérhető szótárban azonnal megnézi. Nincs cipekedés, nincs keresgélés, nincs az ABC mormolása, csak beüti a keresett szót és jön a meghatározás vagy a fordítás. Remek.

Az online szótárak óriási és vitathatatlan előnye az, hogy a szavak kiejtését meg lehet hallgatni. Nem kell a fonetikus átírást megtanulni ahhoz, hogy a szót ki tudjuk mondani, mert ez rendelkezésre áll. A kiejtés gyakorlásánál ez nagyon hasznos lehet.

Az online szótárak segítenek abban is, hogy könnyen elérhetőek az egy-egy szóhoz tartozó rokonértelmű szavak vagy ellentétek, esetleg a szóból képzett más szófajú szavakra mutatnak. Így a nyelvtanuló egy teljesebb képet kap a szóról, szócsaládról, a szavak képzéséről, a nyelv működéséről.

Bár nagyon fontos, hogy nyelvtanuláskor megpróbáljuk a szavak jelentését a szövegkörnyezetből kitalálni, mégis vannak olyan helyzetek, amikor fontos, hogy egy jó szótár a kéznél legyen, és használni is tudjuk. Mert szavakat tanulni fontos, jó és izgalmas!

Az Akadémiai Kiadó és az Angoltanárok Nemzetközi Egyesülete (IATEFL–Hungary) harmadik éve hirdeti meg játékos tanulmányi versenyét általános iskola felső tagozatos, valamint középiskolás diákok és tanáraik számára. A szótárkészítő Országh László emlékére rendezendő verseny célja, hogy szemléltesse a megfelelő kétnyelvű szótárak használatának előnyeit, valamint felhívja a figyelmet a kétnyelvű szótárakban rejlő sokszínű tanulási-tanítási lehetőségekre. A feladatokat a versenyzők online végzik el, és ezáltal kipróbálják és felfedezik a szótárak nyújtotta lehetőségeket.

10 gyakorlat szótárhasználathoz:

1.     Keressük ki pár nehéz szó helyesírását.

2.     Rendezzünk ABC sorrendbe egy 10 szóból álló listát.

3.     Nyelvtani gyakorlásként megkereshetjük a rendhagyó igék múlt idejű alakjait.

4.     Az online szótár lehetőséget ad arra, hogy olyan szavakat kereshetünk, amik egy bizonyos módon végződnek, pl. – ment, – ation

5.     Megismerkedhetünk olyan szavakkal, amelyeket csak bizonyos nyelvterületen használnak pl. Ausztráliában, Kanadában, vagy Írországban.

6.     Hallgassuk meg az online szótárban egyes szavak brit, illetve amerikai kiejtését, pl. city, cough, turbine

7.     Találjuk meg a szótárban, mit jelentenek ezek a rövidítések: adj., n., C.

8.     Keressük ki, melyik szavakkal jelenik meg legtöbbször egy-egy szó, pl. power

9.     Keressünk egész szócsaládokat könnyen, úgy hogy egy szónak csak az első részét adjuk meg,  majd egy csillagot teszünk utána – így megkapjuk a szótőből képzett más szófajú tagjait is a családnak, pl. conclude, conclusion, conclusive, conclusively.

10.  Szójátékok: nézzük meg, hogy a szótárnak online vagy mobil változata tartalmaz-e a szavakra épülő szójátékokat. Ha igen, ezek kiválóan alkalmasak az idegennyelvi szókincs bővítésére. Hajrá!

összeállította: Tartsay Nóra

Ezek az előítéletek még azokra az időkre, a kilencvenes évekre nyúlnak vissza, amikor a „Rigó utcának” „monopóliuma” volt, és jóval nehezebb volt sikeres vizsgát tenni nálunk. Mivel a vizsgákon pontszámokat adunk és nem szöveges értékelést, és általában informálisan sincs lehetőség – sajnos – arra, hogy elmagyarázzuk, miért is bukott meg valaki, ezért a vizsgázók valahogy megpróbálják megmagyarázni a kudarcot, és persze nem feltétlenül csak magukban keresik a hibát. Direkt a hibákra már akkoriban sem vadásztunk, viszont valóban magasabban volt a léc.

Önök milyen „mendemondákkal” találkoznak munkájuk során?

Mi is sokszor hallottuk, hogy a „Rigó utca” milyen szigorú, milyen merev és milyen élettelen. Hosszú évek óta folyamatosan dolgozunk azon, hogy a vizsgánk minél inkább „vizsgázóbarát” legyen, és sokan számoltak be már arról, hogy mennyire kellemesen csalódtak, amikor a velünk kapcsolatban hallott közhelyekkel szemben a vizsga során pozitív élményekben volt részük. Alapvető filozófiánk egyáltalán nem az, hogy arra összpontosítsunk, mit nem tud a vizsgázó, hanem az, hogy minél kedvezőbb feltételeket teremtsünk ahhoz, hogy meg tudja mutatni azt, amit tud.

Aki vizsgáztat, általában szereti azt, amit csinál, és ahogy normális esetben egy tanár sem akkor elégedett és érzi jól magát, ha sikerült zavarba hoznia a tanítványát és bebizonyítania, hogy nem tud eleget, vizsgáztatóként is akkor érzi magát sikeresnek az ember, ha mindenkiből sikerül kihoznia a lehető legtöbbet. A vizsgázó kudarcát kicsit a saját kudarcunknak is érezzük, és egyáltalán nem örülünk neki.

Az utolsó rémhír az volt, hogy a legutóbbi változásoknak köszönhetően immár mínusz pontokat is lehet szerezni a rossz válaszokért. Mi igaz ebből?

Nem igazán találjuk ennek a rémhírnek a forrását, sőt nem is igazán értjük azt. A szövegértési feladatainkkal kapcsolatban kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy bátran lehet próbálkozni a válaszadás során, „nincs mit veszíteni”, mert a helyes válaszokat pontozzuk, a rossz válaszokért, információkért pedig sosem vonunk le pontot.  A magyarra fordításnál ugyanez a helyzet, a lényegében jól lefordított egységekre pontot adunk, a félrefordításra pedig nem jár pont, levonás nincs. Áprilistól angolra fordítás már nem szerepel a vizsgán, de ott is hasonlóan jártunk el. Ennek a feladatnak a megszüntetése azt a másik gyakori állítást is némileg kétségbe vonja, hogy nálunk „kiemelten kell foglalkozni a nyelvtannal”. A fogalmazás illetve a szóbeli teljesítmény értékelésénél is a kommunikációt kb. 50%-ban, míg a nyelvhelyességet kb.20-25%-ban vesszük figyelembe.

Ha van nyelvvizsgám, tudok egy nyelvet? A sikeres nyelvvizsga minden esetben gyakorlatban is használható tudást feltételez?

Valamit mindenképpen kell tudni ahhoz, hogy egy vizsgahelyzetben valaki megállja a helyét,  viszont ez a valami azért középfokon nem olyan sok, sőt még felsőfokon sem az, afölött, az Európai Keretrendszer C1 szintje fölött, még van egy C2 szint is, ami még mindig nem az anyanyelvi tudás. Ráadásul a gyakorlati életben olyan kihívások is vannak, például gyorsan, erős akcentussal, sajátságos nyelvhasználattal beszélő anyanyelvűek, amik egy vizsgán nem fordulnak elő.

Valaki hibásan, de beszéli és használja a nyelvet aktívan, más pedig hibátlan írásbelivel a háta mögött meg sem tud szólalni. Erről mi a véleményük? Miért van annyi ember, aki rendelkezik nyelvvizsgával és mégsem meri használni a nyelvet „élesben”?

Sokszor azért, mert a nyelv csak egy „tantárgy” a számukra, és nincsenek felkészülve arra, hogy az osztálytermen kívüli valódi élethelyzetekben is használják. Van, aki így is jól megtanul kommunikálni – általában azok, akiknek az átlagosnál jobb a nyelvérzékük. A többieknek viszont fontos lehet az anyanyelvi környezet vagy társaság, de legalábbis egy jó magántanár. Gyakran a túl erős kontroll is baj, a félelem, hogy „hogy is kell ezt helyesen mondani, jaj, nehogy elrontsam”. A sikerélmény az igazi kommunikáció során jó gyógyír tud lenni erre.

Valójában mit néz egy nyelvvizsgáztató a javítás és értékelés során? Melyek a legfontosabb szempontok, amelyek alapján értékelik a szóbeli és az írásbeli vizsgafeladatokat?

Az írásbelin a szövegértési és a fordítási feladatoknál azt, hogy megértette-e a vizsgázó a szöveget, és ha nem is pontos a válasz vagy a fordítás, akkor ennek az-e az oka, hogy félreértette az információt, vagy csak az, hogy nem sikerült igazán szerencsésen megfogalmaznia magyarul – az előbbit tekintjük csak hibának. Javítói értekezlet, anyanyelvi lektor, részletes javítókulcs, kettős értékelés van, így sikerül elég egységessé, megbízhatóvá tenni a javítást.

A szóbelin pedig azt, hogy mi az, amit a vizsgázó tud, és nem azt, hogy mit nem. Tisztában vagyunk vele, hogy egy vizsgahelyzetben, amit a többség azért stresszhelyzetként él át, az ember hajlamos elfelejteni, összekeverni, elrontani olyan dolgokat, amit különben tud. Nem a hibákat jegyezgetjük magunkban, hanem azt, hogy mi az, amit pozitívumként sikerül megmutatnia a vizsgázónak a nyelvtudásából.

A vizsga első részében, az interjúban. igyekszünk lehetőséget biztosítani a vizsgázóknak arra, hogy szabadon beszélhessenek magukról, az őket érintő, általuk érdekesnek tartott kérdésekről, olyan dolgokról, amikről szeretnek, szeretnének beszélni. Erre jól fel lehet készülni és érdemes akár kívülről is megtanulni mondatokat. Nyilván a vizsga nem állhat abból, hogy valaki egy betanult szöveget monológként előad, de sokat segít a vizsgázónak ha van valami alap, amire támaszkodhat, amire alapozva könnyebb improvizálni. Ez igaz a második részre is, amikor egy témáról kell beszélni kép alapján, ezekre a témákra is érdemes előre felkészülni, például úgy, hogy ha az utazás a téma, akkor a vizsgázó tudjon beszélni egy utazásáról, ha a filmek, egy kedvenc filmjéről, ha az étkezés, akkor pedig egy kedvenc ételéről.

Más vizsgáktól eltérően nem írjuk elő a vizsgáztatóknak, hogy mit kérdezzenek, és azt sem, hogy rezzenéstelen arccal kommunikáljanak, hanem igyekszünk empátiával olyan oldott légkört teremteni, amelyben a vizsgázó szabadon, természetesen kommunikálhat. Vizsgáztatóink általában mosolygósan, kedvesen, jó humorérzékkel igyekeznek vizsgáztatni, a szabad, természetes kommunikáció után a vizsgázók általában megkönnyebbülten, felszabadultan és mosolyogva távoznak a vizsgáról, még akkor is, ha nem minden ment tökéletesen.

Milyen tanácsot tudnának adni a szóbeli és az írásbeli vizsgára való felkészüléshez?Mivel és hogyan tud a vizsgázó a legjobban felkészülni az egyes vizsgarészekre?

A honlapunkon (www.itk.hu) erre rengeteg gyakorlati tanácsot adunk („Ötletek a sikeres nyelvvizsgához”), az egyes vizsgarészekre is lebontva, aki érdeklődik a vizsgánk iránt, annak feltétlenül érdemes azt elolvasni.

A sikeres nyelvvizsga után hogyan tudja életben tartani leghatékonyabban a tudását az ember?

Ennek számtalan módja van, például ha olvassa az 5 Perc Angol magazint! Persze általában nem is a passzív készségek karbantartásával van gond, olvasni, filmeket nézni mindenki tud, de ahhoz, hogy az aktív beszéd- és íráskészség se rozsdásodjon be, ahhoz bizony találni kell valakit, akivel angolul lehet beszélni vagy legalább írásban kommunikálni.

———————————-

ELTE Idegennyelvi Továbbképző Központ
1085 Budapest, Rigó u.16.

http://www.itk.hu
info@itk.hu

ügyfélszolgálat: +36 1 459 9614
ügyfélszolgálat nyitvatartási ideje: hétfőtől péntekig 8.00-17.30-ig

Írásbeli
Az írásbeli rész négy részből áll. Hosszú, és bonyolultnak tűnő szövegek, így fontos, hogy ismerd a feladat-megoldási stratégiákat. A nyelvismeret részben ki-kihagynak szavakat a szövegből (fill in the gap), majd megadnak 25 választási lehetőséget a 20 helyre. A szavak néhol annyira egyszerűek, hogy a gyakorlott nyelvhasználók néhányat egyből be tudnak helyettesíteni, a választási lehetőségekre való ránézés nélkül. Tehát semmi pánik! Lesz pár benne, ami nehéznek tűnik, de ezeket ugord át, és a végére már kevesebből egyszerűbb lesz ezeket kiválasztani. A titok tehát, hogy sehol se állj meg gondolkodni, menj végig a szövegen legalább egyszer, és írd be, amit tudsz.

A következő, nyelvismereti feladatban 3 alternatíva közül kell választani. Nem nehéz, a kulcs a gyakorlás és az egyszerű nyelvtani szerkezetek és szóösszetételek ismerete. Mivel három ilyen szöveg is van és összesen 50 feladat, ne állj meg töprengeni, ha elakadsz! Menj tovább a következőre!

Az olvasott szöveg értése feladat is két szövegből áll. Az elsőben kihagyott mondatokat kell az üres helyekre behelyettesíteni, úgy, hogy egy felesleges válasz van. Elsőre nehéznek tűnik a szöveg, főleg, ha leállsz lefordítani. Ugyan használhatod a szótáradat, de nem ajánlom! Elveszi tőled a szöveg egészének megértési lehetőségét, és a részletekre irányítja a figyelmet. Nehéz lesz így összerakni, és időd sem lesz rá. A szótárat csak az utolsó 5-8 percben vedd elő!

A következő szövegben 10 kérdésre kell megtalálnod a választ. A szöveg hosszúnak tűnik, de a megoldások viszonylag könnyen megtalálhatók. Figyelj, hogy néha át kell alakítanod a választ (pl. an elevator has been installed – but good luck finding it. Kérdés: What’s wrong with the elevator? Válasz: It’s difficult to find.) Néha a szöveg felsorol 3 dolgot, de a kérdés csak egyet kér belőlük, erre is figyelj! Ennél a feladatnál a kulcs, hogy NE olvasd és fordítsd le teljesen a szöveget, csak szkenneld, és keresd a válaszokat. Először mindig a kérdéseket olvasd el, aztán a szöveget! Könnyebbé teszi a feladatot, hogy a kérdések sorrendben vannak pont úgy, amilyen sorrendben a szövegben előfordulnak.

A levélírási feladatban választhatsz egy baráti és egy hivatalos levél között. Itt ügyelned kell arra, hogy

* a levél formája megfelelő legyen (címzéstől aláírásig),
* minden egyes előírt gondolatra kitérj,
* ezeket megfelelően összekösd, illetve
* a nyelvezet a témának megfelelő legyen.

Használhatsz szótárat, de ne azzal kezdj neki! Elvesztegetheted úgy az időt, hogy nem jutottál semmire. Először írd meg a leveled vázlatát, aztán esetleg 1-2 szót nézz ki a szótárból – ha nagyon muszáj.

A fordítási feladatban arra kell figyelned, hogy a szöveghűség csak a megszerezhető pontok egyharmada, vagyis sokkal többet számít, hogy mennyire magyaros, logikus, jól felépített. A javaslatom: inkább úgy állj neki, mint aki egy fogalmazást ír a szöveg témájáról, mint egy szóról-szóra való fordításnak. Más nem garantálja a nyelvtanilag helyes, szép és kerek eredményt.

A hallás utáni szövegértésnél fontos, hogy gyorsan tudd elolvasni a feladatlapot az elején, és minél többet megjegyezz belőle. Így hallhatóbbak a megfelelő kulcsszavakat, és könnyebb lesz a feladatmegoldás. Dolgozz gyorsan! Ne állj meg gondolkodni egy mondat felett, ha nem érted. Nem a 100%-ra mész, ezt sose felejtsd el!

Szóbeli
A szóbelin a vizsgáztatóval beszélsz, nem pedig egy másik vizsgázóval. Rögtön az elején a vizsgáztató feltesz néhány egyszerű kérdést, mint egy mindennapi beszélgetésben. Megkérdezheti, szeretsz-e olvasni, vagy mióta tanulsz angolt, vagy hol és mit dolgozol, voltál-e már külföldön, vagyis bármit, ami a nyelvvizsga témakörökben benne van. Ezután képek alapján kell beszélned a témákról. (Vigyázat! Ez nem képleírás!) Ezt otthon is begyakorolhatod, nem nagy dolog, és az ingyenesen letölthető feladatok között található szóbelire felkészítő segédanyagunk sokat segíthet. A képek alapján történő témakifejtésnél nem fog beleszólni a vizsgáztató, csak akkor, ha nagyon eltértél a témától, vagy ha megakadsz. Utána jön a szituációs feladat, amire szintén találsz a fenti linken egy felkészítő feladatot ingyenesen – használd fel!

A vizsga hivatalos oldala, díjak és vizsgaidőpontok: bmenyelvvizsga.hu

Letölthető feladatsorok: http://www.bmenyelvvizsga.bme.hu/letoltheto.html