Angolnyelv tanulóként egészen biztosan már belefutottál az örök „mumus”-ba, a phrasal verb-ökbe, azaz a vonzatos igékbe. A legtöbb tanuló nehéznek találja, hogy megtanulja, megjegyezze, és még használja is őket, mert az esetek többségében egyáltalán nem azt jelentik, amit szó szerinti fordításban jelentenének. Például a „give up” azt jelenti, hogy feladom, de még véletlenül sem a postán, hanem az életben!

Miért ennyire fontosak?

A hétköznapi angol nyelv (amit az átlagemberek használnak) előszeretettel tartalmaz phrasal verb-öket, és ha szeretnél természetesen hangazni, akkor bizony nem kerülheted el a használatukat.

Azért sem elhanyagolandók, mert nagyon sok belőlük több jelentéssel bír, akár három-négy különböző dolgot is jelenthetnek.

Hogyan működnek?

Nagyon fontos, hogy bár két részből állnak, egy egységként, egy kifejezésként kell őket értelmezni és megtanulni. Vannak olyanok, ahol az ige és a vonzat elválasztható egymástól, például „turn on the light/turn the light on”, és vannak olyanok is, amelyeket nem lehet elválasztani egymástól, például „look after the kids” helyett nem lehet az mondani, hogy „look the kids after”.

Loading…