Dezsényi István és Salánki Ágnes interjúja
Nyáry Krisztián számos nagy sikerű könyvben, és az interneten is népszerű írásokban dolgozta fel magyar írók, művészek, hétköznapi vagy rendkívüli hősök életét, szerelmeit, rengeteg érdekes és értékes információt összegyűjtve, közvetítve. A szerzőről magáról viszont általában kevesebbet tudunk, arról pedig, hogy az idegen nyelvekkel és ezen belül az angollal milyen a kapcsolata, még kevesebbet. Mi erről a kevésbé ismert oldaláról beszélgettünk vele.
A magyar irodalomról, kultúráról, történelemről, sorsokról, életekről ír, magyaroknak. Azt gondolhatnánk, hogy az angolnak nincs fontos szerepe az életében. Vagy mégis?
Semmiképpen nem annyi, mint az anyanyelvemnek, de a munkám során mégis nélkülözhetetlen. Életrajzokat, tény alapú dolgokat írok, s bár az elsődleges forrásaim magyar nyelvűek, gyakran olvasok angol nyelvű szakirodalmat is. Sajnos nem beszélek túl jól angolul, de az olvasással elboldogulok. És hát, amiről nem lehet angol nyelvű forrást találni, az kis túlzással nincs is.
Mennyire szereti az angolt? Mit kedvel benne és mit nem?
Be kell vallanom, hozzám az újlatin nyelvek, főleg a francia és az olasz közelebb állnak, a zeneiségük miatt kevesebb tanulással több ragad rám, de az angol logikussága mindig lenyűgöz.
Milyen kellemes vagy kellemetlen élményei voltak az angol tanulása és az angol nyelvű kommunikáció során?
Gyerekként a 80-as években kezdtem angolt tanulni, a legendás Czobor-Horlai-féle nyelvkönyvből. Természetesen külön tanárnál, hiszen az általános iskolában az oroszon kívül nem volt más választék. Aztán találkoztam az első anyanyelvű beszélővel, és nemcsak hogy egy szót sem értettem abból, amit mondott, de ő sem jött rá, hogy én mit akarok mondani. Olyan frusztráló volt, hogy onnantól ellógtam az angolórákat. Ezt később már hiába bántam…
Szeret írni, beszélni angolul? Mennyire megkerülhetetlen szükségszerűség és mennyire érdekes felfedezés az angollal foglalkozni?
Megkerülhetetlen. Sajnos nem jól beszélek, sokkal több gátlás van bennem az angol kapcsán, mint a francia kapcsán, pedig nagyjából azonos szinten állhatok. Nemrég interjút adtam egy amerikai újságírónak, aki pár éve itt él, és elég jól érti a magyar nyelvet. Az interjú úgy zajlott, hogy ő kérdezett valamit angolul, amit én simán megértettem, de inkább magyarul válaszoltam, mert csak úgy tudtam árnyaltan fogalmazni. Ő elismételte a válaszomat angolul, én meg bólogattam, hogy tényleg pont ezt akartam mondani. Szóval eléggé hendikepes a tudásom.
Az interjú teljes szövegét a 2022 márciusi lapszámunkban olvashatod el nyomtatott vagy digitális formában!
ELŐFIZETEK A MAGAZINRA: ITT
