Szia,
Először is elnézést szeretnék kérni: tegnap véletlenül az írtam, hogy „1948-49-es” forradalom és szabadságharc. Természetesen nem a történelmi ismereteim hiányosak ennyire, mindössze már nagyon késő volt, és egy picit mellényúltam:) Köszönöm szépen, hogy figyelmeztettetek, és hogy ennyire figyeltek!
Ma tovább folytatjuk a március 15. témát, és elolvassuk és meghallgatjuk a Nemzeti dalt. Persze, hogy még érdekesebb legyen a dolog, mindezt angolul fogjuk tenni!
Előre kell bocsátanom, hogy a verset nem én fordítottam, nem is venném a bátorságot, hogy megtegyem, mert nem vagyok műfordító – aki tulajdonképpen maga is költő, akinek a feladata az, hogy egy eredeti művet egy idegen nyelven tolmácsoljon úgy, hogy az a művészi értékéből se veszítsen. A műfordítás nem szó szerinti fordítás, hanem egy önálló műalkotás, így ne próbáljátok a költeményben a pontos szó szerinti egyezést keresni!
A műfordító, George Szirtes a legismertebb és legelismertebb költő és műfordító, aki a magyar kultúrát tolmácsolja angolul. Pár szó még róla: „A Londontól mintegy kétórányi vonatútra fekvő kelet-angliai Wymondhamben él a határainkon túli kulturmisszió egyik kulcsfigurája: George Szirtes fordítja angolra többek között Madách Imre, Krúdy Gyula, Nemes Nagy Ágnes, Márai Sándor, Krasznahorkai László és Orbán Ottó műveit. Nagy-Britanniában azonban mégsem emiatt ismert a neve: a magyar származású, de angol nyelven író költő 2005-ben megkapta a T.S. Eliot-díjat, ami a szigetországban a legrangosabb kitüntetés, amit költőként kapni lehet, gyakorlatilag a Booker-díj megfelelője lírában.” (forrás: ORIGO)
Az angol nyelvű verziót meg is hallgathatod (érdemes!) Spencer Cork előadásában.
Jó tanulást!
MAI LECKE
Sándor Petőfi: National Song
a verset itt hallgathatod meg angolul:
https://5percangol.hu/images/source_files/National_Song.mp3
On your feet now, Hungary calls you!
Now is the moment, nothing stalls you,
Shall we be slaves or men set free
That is the question, answer me!
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Slaves we have been to this hour,
Our forefathers who fell from power
Fell free and lived as free men will,
On land that was their own to till,
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Whoever now his life begrudges
Deserves his death with thieves and drudges,
For setting his own worthless hide
Above his country’s need and pride.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
The sword shines brighter than the fetters
It is the finery of our betters,
Of slaves and fetters we grow bored.
Leap to my side, ancestral sword.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
Magyars, once more our name and story
Shall match our ancestors’ in glory
The centuries of shame and hurt
Can now be washed away like dirt.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
And wheresoever we may perish
Grandchildren those graves shall cherish
Singing our praises in their prayers
To thank us that our names are theirs.
By all the gods of Hungary
We hereby swear,
That we the yoke of slavery
No more shall wear.
by Szirtes, George
… és magyarul:- )
Nemzeti dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
