Az angol szórend kötött, és ehhez ragaszkodni kell. Ez egyrészről jó, mert tudod, hogy hogyan épül fel egy mondat, másfelől egy szó mondatbeli helyének a megváltoztatása a mondat értelmének a teljes megváltoztatásához vezethet, vagy egyszerűen csak nyelvtanilag helytelen lesz a mondat. A nehézséget és bonyodalmat egyedül az okozhatja, hogy a magyar nyelvben a szórend szabad, és nem feltétlenül változik meg a mondat jelentése, ha felcseréljük a szavak vagy mondatrészek sorrendjét.
Szórend kijelentő mondatban
Az angol kijelentő mondat sémája nagyon egyszerű:
ALANY
(az az élőlény vagy dolog, aki/ami az ige által kifejezett cselekvést végrehajtja)
+
ÁLLÍTMÁNY
(az a szó vagy szókapcsolat, amely cselekvést, történést, létezést fejez ki a mondatban – általában egy ige)
+
TÁRGY
(az a főnév, amelyre az alany által végzett cselekvés irányul)
Mivel az angolban a tárgynak nincs jele (mint magyarban a –t), a szavak sorrendje dönti el, hogy egy adott szó a mondatban alany vagy tárgy lesz. Többek között ezért sem változtathatod meg a szórendet a mondatban.
The hunter (subject) is chasing (verb) the bear (object). – A vadász üldözi a medvét.
alany: the hunter
ige: is chasing
tárgy: the bear
The bear (subject) is chasing (verb) the hunter (object). – A medve üldözi a vadászt.
alany: the bear
ige: is chasing
tárgy: the hunter
Az alanyon, állítmányon (ige), és a tárgyon kívül lehetnek még egyéb mondatrészek (határozók és jelzők) is a mondatban. Figyelj csak:
I (subject) drank (verb) the coffee (object) quickly (complement) from my cup (adverbial).
Én (alany) megittam (állítmány – ige) a kávét (tárgy) gyorsan (határozó) a csészéből (határozó).
Ez ugyan nem hangzik túl magyarosan, de a szemléltetés kedvéért így jobb. Tehát, ahogy azt korábban is mondtam már: a szórendet nem változtathatod meg a mondatban. Az egyetlen elem, amelynek megváltoztathatod a helyét, az a határozó. Ez kerülhet a mondat elejére, közepére és a végére is:
Láthatod azt is, hogy magyarul nem kell feltétlenül beletenni a mondatba a személyes névmást (én), mert az igerag eleve megmutatja, hogy milyen időben, módban, számban és személyben van az ige.
Angolul nincs az igéknek ragja, mivel klasszikus értelemben vett teljes igeragozás sincs. Az esetek 99,9 százalékában nincs az igének ragja, tehát az sem derül ki szimplán az igealakból, hogy kire vonatkozik, azaz ki végzi a cselekvést. Ebből eredően kötelezően ki kell tenni mindig az alanyt (én, te, ő, mi, ti, ők, Mary, a gyerekek, stb.), amely a mondat első eleme lesz, majd azt követi az állítmány (tehát az igés szerkezet).
Szórend kérdő mondatban
Az angol nyelv a magyarhoz képest egy kissé bonyolultan teszi fel a kérdéseket. Míg magyarul sokszor elég a hangsúllyal (írásban egy kérdőjellel) jelezni, hogy na ez itt most egy kérdés (és nem kijelentés vagy felkiáltás), addig az angol nyelvben a kérdéseknél nem csak hangsúly és írásjel jelzi a kérdést, hanem a szórend is. Ha angolul szeretnél egy kérdést feltenni, akkor kérdő szórendet kell használnod. Mielőtt belemélyednénk a kérdő szórend részletes taglalásába, ismerkedjünk meg néhány alapfogalommal.
Kétfajta kérdéstípus létezik:
1) yes-no questions
Az yes-no (azaz az igen-nem) kérdésre a válasz meglepő módon igen (yes) vagy nem (no). Az ilyen típusú kérdéseknél nincs kérdőszó, csak a kérdő szórendből derül ki, hogy ez itt egy kérdő mondat.
You are hungry. |
Éhes vagy. |
Statement. |
Kijelentés |
Are you hungry? |
Éhes vagy? |
Question |
Kérdés |
Ahogy azt a példából is láthatod, magyarul az írásjel kivételével semmi különbség nincs a kérdő és a kijelentő mondat között, angolul pedig megváltozott a mondat szórendje: kijelentő szórendből kérdő szórend lett.
Létezik tagadó yes-no kérdés is:
Aren’t you hungry? – Nem vagy éhes?
Ebben az esetben is kérdő szórendet használunk (természetesen) és a segédigét tesszük (amivel kérdezünk) tagadó alakba. A kérdéseknek ezt a formáját (mármint a tagadó yes-no kérdéseket) akkor szoktuk használni, amikor a válaszadótól pozitív (azaz igenlő) választ várunk.
2) WH- questions
Először is tisztázzuk, hogy miért hívják így őket. WH-question a nevük, mivel az ilyen típusú kérdések tartalmaznak kérdőszót is, és angolul a kérdőszavak (1 kivételével) ezzel a két betűvel kezdődnek.
Tehát, az ilyen kérdésekben van kérdőszó, tehát igen-nem választ nem lehet ezekre adni. A WH-questions -re (magyarul kérdőszavas kérdés) minimum egy szóval, de leginkább egy teljes mondattal kell válaszolni.
WHO is this man? – KI ez a férfi?
WHAT is his name? – MI a neve?
WHERE is he from? – HOVA valósi?
WHY is he scared? – MIÉRT fél?
WHEN was he born? – MIKOR született?
He’s a secret agent. – Egy titkosügynök.
His name is Fox. – Foxnak hívják.
He’s from Canada. – Kanadába valósi.
I don’t know! – Nem tudom!
I have no idea! Ask him! – Fogalmam sincs! Kérdezd meg tőle!
Who? |
Ki?/ Kik?/ Kit?/ Kiket? |
Whom? |
Kinek?/(Kit?) … és még sok minden más prepozícióval kombinálva |
What? |
Mi?/ Mik?/ Mit?/ Miket? |
Where? |
Hol? |
When? |
Mikor? |
Which? |
Melyik? |
Why? |
Miért? |
Whose? |
Kié? |
How? |
Hogy?/ Hogyan? |
Kérdőszavak angolul
Ezeken felül van még egy WH szó, de ez nem kérdőszó (hanem kérdést fog bevezetni majd függő beszédben, de az még a jövő zenéje…): whether.
Minden WH szó vezethet be kérdést, kivéve az előbb említett whether:
Who is that girl? – Ki az a lány?
Whom are you talking to? – Kihez beszélsz?
What is this? – Mi ez?
Where is the station? – Hol van az állomás?
When is your birthday? – Mikor van a születésnapod?
Which cake do you prefer? – Melyik süti tetszik jobban?
Why are you laughing? – Miért nevetsz?
Whose car is this? – Kié ez a kocsi?
How are you? – Hogy vagy?
Minden WH szó vezethet be függő kérdést (indirect/reported question), a whether is:
He asked me who that girl was. – Megkérdezte tőlem, hogy ki az a lány.
She asked her whom he was talking to. – Megkérdezte tőle, hogy kihez beszél.
Can you tell me what this is? – Meg tudod mondani, hogy mi ez?
I wonder where the station is. – Azt szeretném tudni, hogy hol van az állomás.
He asked me when my birthday is. – Megkérdezte, hogy mikor van a születésnapom.
She asked the children which cake they preferred. – Megkérdezte a gyerekeket, hogy melyik süti tetszik nekik jobban.
They didn’t know why we were laughing. – Nem tudták, hogy miért nevetünk.
My father asked us whose car it was. – Apám megkérdezte tőlünk, hogy kié a kocsi.
They asked me how she was. – Megkérdezték tőlem, hogy ő hogy van.
The director asked me whether I spoke foreign languages. – Az igazgató megkérdezte tőlem, hogy beszélek-e idegen nyelveket.
Kérdő szórend
Eddig tehát megbeszéltük, hogy egy sima kis kérdőjel odabiggyesztésével nem tudsz helyes kérdést feltenni angolul, mivel az angol a kérdésfeltevéshez kérdő szórendet használ. Tanuljuk is meg most a kérdő szórendet!
Nézzük először a to be -t, azaz a létigét:
TO BE
Statement: You (subject) are (verb) here.
Kijelentés: Te (alany) vagy (ige) itt.
Question: Are (verb) you (subject) here?
Kérdés: Vagy (ige) te (alany) itt? (Magyarul inkább: Te itt vagy?)
Amint azt a fenti példából is láthatod: ha a főige a to be, akkor semmi más dolgod nincs, mint megcserélni az alanyt és az igét. Ha van kérdőszó is a mondatban, akkor a kérdőszó lesz az első, aztán jön a többi elem, kérdő szórendben.
Where (question word) are (verb) you (subject)? – Hol (kérdőszó) vagy (ige) te (alany)?
Ha a mondat igéje nem a létige (to be), akkor a kérdésfeltevéshez, tehát a kérdő szórend kialakításához segédigét kell használnod.
A segédigéket két csoportra oszthatjuk:
1) elsődleges segédigék (primary auxiliary verbs): be, have, do
2) módbeli segédigék (secondary auxiliary verbs): will, would, can, could, may, might, shall, should, must, ought to, used to
A segédigéket (ahogy azt a nevük is mutatja) arra használjuk, hogy segítsenek nekünk kérdéseket és tagadó mondatokat csinálni.
A segédigéknek három formája van: –s form (egyes szám harmadik személy), past tense (múlt idő) és past participle (ige harmadik alakja).
segédige |
-s form |
Past tense |
Past Participle |
BE |
is, isn’t |
was/were |
been |
HAVE |
has, hasn’t |
had |
had |
DO |
does, doesn’t |
did |
done |
Ezzel szemben a módbeli segédigéknek csak egy formája van. Ugyanaz az alak egyes szám harmadik személyben is, nincs múlt idejű és harmadik alakjuk sem. Kijelentő mondatokban nem használunk segédigét (egy-két speciális esettől eltekintve). A tagadáshoz használunk segédigét, de a szórend ugyanaz, mint a kijelentő mondatokban. Tehát az egyetlen bonyodalmat szórendügyileg a kérdés okozza. Nézzük is meg most már végre a kérdő mondatok szórendjét.
A to be, azaz a létige esetét már megtárgyaltuk a fejezet elején, most nézzük azokat az eseteket, amikor bármilyen más ige van a mondatunkban.(Ugyanis ezekben az esetekben kell segédigét használunk a tagadáshoz és a kérdésfeltevéshez.)
Kijelentés: Mary likes dogs.
Segédige: DO – DOES
Kérdés: Does Mary like dogs?
Present Continuous Tense
Kijelentés: Herbie is sitting on the bed.
Segédige: BE – IS
Kérdés: Is Herbie sitting on the bed?
Kijelentés: Mary went to the Zoo.
Segédige: DO – DID
Kérdés: Did Mary go to the Zoo?
Kijelentés: Mary and John have seen a panda.
Segédige: HAVE
Kérdés: Have Mary and John seen a panda?
A különböző igeidők segédigéit az igeidők tanulásakor érdemes megjegyezni. Ha nincs kérdőszó a kérdésben (emlékezz csak vissza, ezt az esetet neveztük yes-no question-nek), akkor ez a sorrendje a szavaknak (mondatrészeknek) a mondatban:
Does Mary like dogs?
Nézzünk egy másik példát is:
Is Herbie sitting on the bed?
… és még egyet:
Have Mary and John seen a panda?
Amint az láthatod, a főige nem mindig az első alakban van, hisz például a második példában „-inges” (sitting), a harmadik példában pedig harmadik alakban (seen) volt. Egy egyszerű támpont ahhoz, hogy hogyan jegyezzük meg, hogy mikor milyen segédige és milyen igealak kell:
FŐIGE:
SEGÉDIGE:
Tehát a legfontosabb a szórend tekintetében: Első a segédige, majd jön az alany, a főige, és aztán a többi mondatrész! Ha kérdőszó is van a kérdésünkben, akkor az lesz az első szó, majd jön a többi, az előbb említett sorrendben:
Where (kérdőszó) did (segédige) Mary (alany) go (főige)?
Alanyra kérdezés
Hogy a kérdő szórendes kérdésfeltevés se legyen annyira egyszerű, abban az esetben, ha alanyra kérdezünk, akkor megint csak egy másik szórendet kell alkalmaznunk. Milyen is az, amikor alanyra kérdezünk? Először is tisztázzuk inkább megint, hogy mi az az alany.
ALANY: a cselekvést végző lény (azért nem mondom, hogy személy, mert hát egy kutya vagy egy földönkívüli is tud cselekvést végrehajtani)
Akkor kérdezünk alanyra, ha azt akarjuk tudni, hogy ki az a lény, aki (vagy ami) a cselekvést végrehajtja/ hajtotta/ hajtani fogja.
Paula loves George.
Paula szereti George-ot.
Somebody loves George. Paula loves somebody.
Question: Who loves George? Question: Who does Paula love?
Answer: Paula. Answer: George.
WHO: subject WHO: object
GEORGE: object PAULA: subject
Valaki szereti George-ot. Paula szeret valakit.
Kérdés: Ki szereti George-ot? Kérdés: Kit szeret Paula?
Válasz: Paula. Válasz: George-ot.
WHO: alany WHO: tárgy
GEORGE: tárgy PAULA: alany
Angolul azért is nehezebb a dolog, mert nincs a tárgynak jele (mint magyarul a –t), tehát az például, hogy ki és kit angolul ugyanúgy hangzik: who. Az, hogy éppen alany vagy tárgy szerepét tölti be egy szó a mondatban a szórendből derül ki.
WHO/WHAT = ALANY |
WHO/WHAT = TÁRGY |
Who wants some ice-cream?Pedro wants some ice cream. |
Who did you call yesterday?I called only Sue yesterday. |
Ki kér egy kis fagyit?Pedro kér egy kis fagyit. |
Kit hívtál tegnap?Csak Sue-t hívtam tegnap. |
What happened here last week?There was an accident. |
What did Sue say to you?She didn’t say anything interesting. |
Mi történt itt múlt héten?Volt egy baleset. |
Mit mondott neked Sue?Nem mondott semmi érdekeset. |